A fiam 4,5 éves. Az óvodában és itthon is egyre agresszívabban viselkedik, mindenkivel verekszik, ha rászólnak, akkor sírni kezd és nagyon nehezen hagyja abba. Amikor engem elkezdett rugdosni és köpködni, akkor kértem meg a férjem, hogy döntsük el, milyen segítséget vegyünk igénybe. Szerencsére, van a városban gyermek pszichológia és elhatároztunk, hogy elvisszük a fiunkat egy gyermekpszichológushoz. A bejelentkezésnél elmondtam a problémám és azt is, hogy melyik gyerekpszichológusra gondoltam. A kiválasztott kezelőhöz mehettem először én egyedül, majd a fiammal. A héten voltunk ötödik alkalommal. Mit is mondhatnék ilyen rövid idő alatt? Azt látom, hogy a gyermekpszichológus nem nyomta el a fiam agresszióját. Játszik vele, sokat rajzolnak és hatalmas kardcsatákat vívnak. A fiam lelkesen meséli a gyermek pszichológiától hazáig, hogy mit játszottak a pszichológus nénivel. Sok mindent megértettem magamról, a házasságomról és nem gondoltam volna, hogy mindezekre egy gyerekpszichológus mutat egyszer majd rá. Még nem vagyunk teljesen készen, a gyermekpszichológus szerint fél évbe is beletelik, mire elenged minket, de kitartóan járunk és megtanultam együttműködni a szakemberrel, az imádott fiam érdekében.